Tegnap, azaz június 6. volt az a dátum, amikor FÉL éves lett a The Path Of Totality. Világszerte körülbelül 500.000 példány kelt el belőle, 4 videóklippet és 3 kislemezt is készítettek. Az első klippet, a "Get Up"-ot kb. 14 millióan míg a "Narcissistic Cannibal" 11 millióan, a "Chaos Lives In Everything"-et 250.000-en míg a "Way Too Far"-ra 500.000-en voltak kiváncsiak. 6 hónappal ezelőtt kiadtam egy kritikát az albumról, most sokadik hallgatásra megint kiadok egyet:
Az albumot sokszor meghallgattam azóta, ízlelgettem, elemezgettem. Menjünk akkor dalról dalra, mi a véleményem ma a dalokról:
Chaos Lives In Everything: Utólag végighallgatva, egy nagyon jó kis dal jön ki, mely eléggé őrült ahhoz, hogy büszkén lehessen mondani rá, hogy "Ez KoRn". A gitárjáték kitűnik a dubstep vászonból, és a basszus is nagyon jól hallható. És JD hörgése...oh yeah
Kill Mercy Within: Még nem teljesen értem miről szól, de tény, hogy valami fontosról, mert úgy néz ki. A gitár az elején nagyon jó de a refrén nem eléggé fogja meg az embert. Mikor először hallod tetszik, de többször már nem süti el ugyanezt az érzést. Ettől függetlenül király.
My Wall: Mikor először halottam egyáltalán nem tetszett, és igazából még most is azt mondom, hogy nem a legjobb. A dalszövege viszont kegyetlen jó. Plusz a refrén is alakít. Ez a falas cucc pedig nagyon elgondolkodtató
Narcissistic Cannibal: Sokadjára meghallgatva, nem is annyira jó...az tény,hogy szinte alig van benne dubstep, és vérbeli KoRn de hát...slágeres nagyon
Illuminati: Bár a dallam nagyon jó, és eszméletlenek a megoldások, a dalolás sem rossz, a refrén valami pocsék. Unalmas nagyon...és a tetőpontnál igazából semmi nem történik. Az üvöltés is olyan lelketlen, nincs benne érzelem. Tudom, ilyet egy üvöltéshez, baromság mondani, de elég a Chi-t meghallgatni, és tudni lehet miről beszélek.
Burn The Obedient: Még mindig a kedvenc dal. Első hallásra megimádtam, nagyon elmebeteg, és teljesen beleolvad a dubstep a gitár és a basszus közé. Az üvöltések a háttérben erőteljesek, a refrén pedig NAGYON hajaz a Marilyn Manson - Tainted Love dal refrénjéhez
Sanctuary: Ez a legunalmasabb dal, ami teljesen dubstep-el dolgozik, nem is hallom a gitárt. De az tény,hogy valami eszméletlen dallamos és nem megy ki az ember füléből. Egyszerűen így jó és kész
Let's Go: Bár a dal ütemes, jó és tömény metál mégse érzem azt a nagyon zúzás hangulatot hallgatása közben. De egyébként jó a dal...
Get Up!: Harmadik legnagyobb sláger a dalon. Már tavaly ugyanekkor is jól szólt és még most is üt. Munky nagyon jó együtt dolgozik Skrillex-en és az albumon már Fieldy is hallatszik benne. Az Issues jut eszembe, egyszerűen jó és kész!
Way Too Far: Ez is egy eszméletlen slágergyanús dal volt, a klipp is elkészült hozzá. Nagyon jó dal, és az album hallgatására az jut az ember eszmébe, hogy egyre jobb
Bleeding Out: Szerintem pocsék befejezés, de legalább ott a skótduda, és dübörög a basszus.
A bónuszdalok továbbra is jók a Fuels Of Comedy a 2. kedvenc míg a Tension-ban JD nagyon elengedte magát és megőrült. Jó értelemben persze.
Boldog 0,5. szülinapot TPOT!
(Ugyanezen a napon lett 7 éves a See You On The Other Side)
