Érdekes megoszlás van az albummal kapcsolatban. Most rDave-nek köszönhetően csipegetek egy kicsit a magyar véleményből:

Shock magazin

Abban azért egészen biztos vagyok, hogy nem ezt az albumot fogják emlegetni, mint alapművet, ez egészen egyszerűen egy – divatos szóval élve – trendi alkotás, amire vagy fogékony vagy és jólesik meghallgatni, vagy kár is próbálkoznod vele. Erőltetni nincs értelme, ennek a zenének pontosan most van itt az ideje. Vélhetően én sem fogom öt év múlva ugyanilyen lelkesedéssel hallgatni a The Path Of Totalityt, de jelen pillanatban bizony jólesik – még akkor is, ha ez esetben nem a keserves nyöszörgéssel kell azonosulni, hanem az energikus ritmusokkal. Elmondhatjuk, hogy a Korn és a dubstep szerelemgyereke egészen elfogadhatóra és szerethetőre sikerült.

Persze itt is a magyarok nagy része a megöregedést és a trendiséget írja a kommentekben. Na álljunk meg egy szóra. Én úgy tudtam,hogy egy együttes, az olyan mint egy sorozat. Évről évre újabb részeket adnak elő. Érdekes, "a KoRn már megöregedett" kommentek nagyrésze. Hát ez tény, akármilyen hülyén hangzik MINDENKI ÖREGSZIK. De az a baj,hogy az emberek nem a KORN-t nézik hanem a tagokat. Sokan írták,hogy már nem áll jól nekik az,hogy a fájdalomról írjanak. Akkor írjanak arról,hogy a gyerek mikor megy suliba? (...)

Passzio

Jót tett ez a merészség, és az ötlet felvállalása. Ha az ember ráérez az ízére, nehéz letenni. Persze koncerten ezt így ebben a formában nehéz lesz reprodukálni, de nem baj, mert régen esett ennyire jól, Korn lemezt hallgatni. Meg azt is biztosra veszem, hogy legközelebb ezek a hatások már csak nyomokban lesznek jelen. Ez egy egyszer elsüthető poén.

Na valahogy én is így vagyok vele

Quart

Jonathan Davis énekes nyilatkozatai is rásegítettek erre: az különösen szánalmas volt, ahogy a jelenleg iszonyatos népszerűségű dubstepre való átváltást bátor lépésként próbálta eladni, meg hogy olyanokat mondott, hogy ők már régen is dubstepet játszottak, hiszen a tempó is hasonló és a basszust is szerették mindig is, QED. Bennem azért mindennek ellenére volt némi kíváncsiság. Nyilván nem komoly művészi teljesítményt vártam ettől a lemeztől, hanem éktelen vartyogás + durváskodó riffelés + kajabálás típusú agyatlan szórakoztatást, valamint azt az örömet, amit az olyan vicces dolgok nyújtanak, amiket az alkotók feltehetően komolyan gondoltak. Bár igazából fogalmam sem volt, mit csinált mostanában (az elmúlt évtizedben) a Korn. A zenekartól egyetlen lemezt hallottam életemben; arra nem emlékszem, melyik volt, csak arra, hogy a könyvtárból kölcsönöztem ki cd-n (!!!) kíváncsiságból, aztán megállapítottam, hogy öreg vagyok ehhez, pedig ez ugyebár nagyon rég volt.

 Hogy lehet úgy kritikát írni,hogy már az elején se szerette a bandát? Akkor most írok szépen Lady Gaga-ról egy kritikát összevissza szidom és én vagyok a Jani gyerek...