JD mesél a Mayhem-ről, a rajongókról, illetve a 'Hater'-ről

2014. július 21. - Denise D.

jdd_1405377063.png_470x220

Sziasztok!
Ma egy régebbi Loudwire-interjút hoztam nektek, ami Jonathannel készült, még a Mayhem Fesztivál kezdetekor. Fel akartam már dobni előbb is a fordítást, csak aztán mégse jött össze, mert nem volt úgy időm. De most végre itt van, olvassátok el:

A Korn éppen elkezdte nyári turnéját, a 2014-es Mayhem Fesztivál keretei közt, egy elektrifikált nyitó bulin San Bernandino-ban, Kaliforniában. A Loudwire-nak lehetősége nyílt arra, hogy a show után cseteljen a banda frontemberével, Jonathan Davis-el, aki megosztotta gondolatait a Mayhem-i előadásukkal kapcsolatban, hogy milyen a fesztivál részének lenni, beszélt az új kislemezről, a 'Hater'-ről, illetve arról a kötelékről, ami a bandát a rajongóikkal összeköti. Davis emellett mesélt még kedvenc zenéléséről, mint DJ, felelevenítette legelső koncertjét, és kitért arra is, hogy Brian 'Head' Welch visszatérése milyen hatással volt a bandán belüli kapcsolatokra.
Hatalmas show volt ma. A tömegből néztem, és láttam, ahogy a kezek a magasba emelkedtek, és az emberek a tömeg közepén táncoltak. Döbbenetes volt a látvány és a hangzás is.
Jonathan: Jó volt?
Igen, baromira.
Jonathan: Teljesen más irányba tartunk, mint amilyennek az igazi metálnak lennie kéne. Szóval, mi a fényekre és a táncos buliféleségekre hajtunk. Király volt, én élveztem.
A színpadon még meg is említetted, hogy: "Jó látni titeket, ahogyan ott lent táncoltok.".
Jonathan: Igen, ezt próbáljuk elérni. Szerintem az emberek ezt valahol elvesztették. Emlékszem azokra a régi old school funk időkre. Egészen vissza Rick James-ig, sőt, még tovább - The Meters, Brothers Johnson. Ezek mind funk bandák, emlékszem, amikor az apám és az apósom mesélték, hogyan öltöztek ezek az emberek, és milyen bakancsokat viseltek. Csak felvetted a bakancsod, felöltöztél, és mentél bulizni, azok voltak a szép idők. Ez valahol elveszett. Érted, miről beszélek? Próbálom ezt a szarságot megosztani az emberekkel, és lassan, de biztosan haladok előre.
Tetszik, hogy megemlítetted a Brothers Johnson-t.
Jonathan: Oh, igen! 'Get The Funk Out Ma Face', ismered. A kisfiamnak, Zeppynek ez a kedvenc száma.
A te gyerekeid voltak ma fent a színpadon?
Jonathan: Igen, ők az én fiaim. Zeppy jött ki először, aztán Fieldy fia, Israel, aki a másik kisebb gyerkőc itt.
Mekkora jó családi program lehet már ez. A gyerekeid végre elég idősek ehhez.
Jonathan: Igen, haver, ez aztán a móka. Végre itt a nyár, a srácoknak már nem kell suliba menniük, és jobb nem is lehetne, mint ahogy azt nézik, ahogy tombolok a színpadon. Az apám is zenész volt, és amikor annyi idős lehettem, mint most az én fiaim, én is őt néztem, sőt, bárokban még együtt is zenéltünk, mert én annyi idősen éppen dobolni tanultam. Mágikus volt, így visszatekintve. El tudom képzelni, milyen lehet, amikor látják azt a sok fényt, és az őrjöngő embereket. Ugyanez történik, amikor a stúdióban vagyok. Magammal viszem őket is. Figyeltem az apámat, maikor ugyanabban a stúdióban csinált lemezt, mint amelyikben most én, király volt.
Emlékszel az első koncertedre? Vagy arra, amikor először valaki magával vitt téged?
Jonathan: Az első koncertjeim között volt egy Ray Charles show, és olyan rock előadások, mint például a Jézus Krisztus Szupersztár, ez vezetett be igazán a rock n' roll-ba. Három éves lehettem. Ez egy kibaszott sztori - az apám a zenekar tagja volt, anyám táncolt, és otthagyta az apámat, lelépett a Júdást játszó csávóval. Ez egy kibaszott sztori, de komolyan. Júdás még mindig a nevelőapám. Ez indított el, de ugye zenész családban nőttem fel. Apámnak volt egy zeneboltja, és a szomszédban egy zeneiskolája. Itt tanultam meg szinte minden hangszeren játszani. Áldott vagyok, haver. És boldog.
A Korn új kislemeze a 'Hater', élőben egy magasabb szintre emelte az egészet.
Jonathan: Meg kéne jegyezned, hogy: "a Korn számok általába ilyenek.". Nem lehetsz egy audió felvétel rabja, muszáj látnod azt élőben is. Ez volt az első alkalom, amikor élőben játszottuk ezt a számot, és jó érzéssel töltött el.
Hogyha már erről a dalról beszélünk, elmesélnéd, honnan jött az ötlet?
Jonathan: Azok az emberek, akik valaha is utáltak egy bandát - és itt nem csak a miénkről van szó. Mindenkiéről. Nem tudom felfogni, manapság mi történik a társadalommal, onnan, hogy gyerekeket sértegetnek, eljutottunk odáig, hogy szétlövik a fejüket. Vagy egyesek azért utálják a másikat, mert van valami olyan dolguk, ami nekik nincs. Valakinek cselekednie kell, fognia kell egy övet, és szét kell vernie az ilyen kölykök seggét, mint régen. Valami szarság történt, valami elkapcsolódott, és az emberek azt gondolták, hogy ez vicces, minden rendben van, úgyhogy valamit tenni akartam. Még sosem írtam olyan dalt, amely ekkora erőt adott volna nekem. Mindig valami több volt, nem akarom kimondani a negatív dolgokat, inkább sötéten ábrázolom őket. Ez a dal mindenkinek egy nagy "bazdmeg"-et kiált. Már 20 éve állok a színpadon, ugyanazt a szarságot csinálom, még mindig eltökélten, hatalmas show-kat csinálok, és azok, akik ezt utálják, hát basszátok meg. Amúgy imádom az egész dalt. Döbbenetes, valahogy csak megalkottuk. Két turné közt voltam, amikor bementem a stúdiómba Don-al (Gilmore; a 'The Paradigm Shift' producere - Denise, szerk.), és megcsináltuk a számot. Annyira jó volt. Úgy voltam vele, hogy: "Ember, ahogy megjelentetjük az új albumot az új számokkal, muszáj kihoznunk ezt kislemezként!". És jól is jártunk vele.
Ma megemlítetted a 'Blind'-ot. Igaz, hogy már 20 éves?
Jonathan: Igen haver, október 11-én lesz 20 éve, hogy azt az albumot megjelentettük.
Mesélnél még erről a hatalmas mérföldkőről?
Jonathan: Hogy gondoltam-e volna, hogy 20 év múlva még mindig eltökélten ugyanezt fogom csinálni, és nem ragadok bele a hétköznapi mókuskerékbe? Nem. De ez fantasztikus. Szerintem az utóbbi években nagyon megnyomtam a munkát, próbáltam különféle dolgokat találni, amik inspirálóan hatnak ránk, és ne csak stagnáljunk. Mi személyesen, meg vagyunk elégedve azzal, amit csinálunk. Látok egy csomó régebbi bandát, akik kimennek a színpadra és folyton ugyanazokat a régi számokat játsszák újból és újból. Ez a szarság egy idő után fárasztó lesz, és beleunsz. Számunkra ez az egész izgalmas, és oh, egyre jobbak és jobbak lettünk. De tényleg, nem hiszem, hogy a közeljövőben leállnánk.
Az elmúlt években többször is láttalak, de Brian 'Head' Welch visszatérése a saját életedben is egy új fejezetet nyitott.
Jonathan: Igen, fantasztikus volt. Jó, hogy a barátunk ismét közénk tartozik. Olyan régóta kilépett már, nagyon hiányzott, hogy körülöttünk legyen, mert ha Briannel vagy, rájössz, hogy egy igazi komikus. Ő tart minket boldogan. Megtesz minden hülye, vicces dolgot. Nagy móka és kacagás az egész, és igen, nehéz volt eleinte, amikor visszajött, mert kreativitást nézve nem igazán voltunk a toppon, így visszatekintve, ez egy szükséges dolog volt. Az egyik legnagyobb dolog, amit tett, hogy megtanított minket, mint bandát, hogyan kommunikáljunk egymással. Mert hozzászoktunk a régi szokásainkhoz, mind a saját buszunkban voltunk, és kibaszottul nem beszéltünk egymással. Felmentünk, játszottunk, tettük a dolgunkat, aztán visszamentünk a buszokba. Elkezdett e-maileket írogatni nekünk, csoportos beszélgetéseket csinált, és kibaszott jó volt. Manapság már sokkal szorosabb a kapcsolatunk, mint valaha is volt. Könnyű, hogy a bandák beleessenek ebbe a hibába, szóval ez döbbenetesen jó volt. Boldog vagyok, hogy visszatért.
Sebastien Paquet rendezi az összes Korn fan videót, amik itt, a Loudwire-on kerülnek bemutatásra. Csodás azt látni, milyen kapcsolatotok van a rajongóitokkal. Hogyan gondoskodtok a rajongóitokról, és mit jelent számotokra ez a szoros kötelék?
Jonathan: Mindent. Ezért vagyok még mindig itt, és ezért csinálom azt, amit. Úgy értem, ilyen korban otthon kéne már lennem, kertészkednem kéne, mint ahogy azt az öregek teszik, De ha valami ilyen erőteljes dolgot tapasztalsz, haver, a világért sem adnám fel. Ezért vagyok még mindig itt. Imádom a zenét, és azt, amit tesz az emberekkel, ez a legnagyobb ajándék. A világ összes pénze sem elég, hogy megfizesse azt, amit tettünk, és hogy az emberek életére ez milyen hatással volt. Szóval, szerintem a Korn több, mint egy banda, valami mássá kezd válni, mint egy közösség, vagy egy klub, ahová olyan emberek járnak, akik elég sok szarságon mentek keresztül, és így próbálnak megküzdeni ezzel az egésszel.
Ezen az éven a Mayhem-en rendeztek egy Korn afterpartyt.
Jonathan: Ez így van, bár ma este nem tudtuk megrendezni, de elkezdjük, amint lehet, és szerintem zenélni is fogok, mint DJ, együtt fogunk bulizni, lehet, hogy egy nagy funk fesztivál lesz belőle, főleg hogyha Brothers Johnson-t fogok játszani. Mindenki bevadul, és kikapcsolódik, jól érzi magát.
Mondd csak, mint DJ, van a tarsolyodban egy olyan szám, amire mindig beindul egy buli?
Jonathan: Gondolkozom, melyik szám lehet ez, bár atótl függ. A kedvenc funk dalom a 'Cold Blooded', Rick James-től. Számomra Rick James egy pótolhatatlan rocksztár, akit soha senki sem fog tudni legyűrni. Nem lesz még egy olyan ember, mint ő.
Abszolút igazad van. A 'The Paradigm Shift' turnéváltozatán lesz néhány új szám is. Sikerült már eldöntenetek, hogy az új albumot illetően milyen irányba haladtok majd tovább? Vagy egyáltalán gondolkoztatok már ezen?
Jonathan: Éppen ezt tesszük. Folyamatosan írok. Turné közben is ez volt, aztán hazamentem, első utam a stúdióba vezetett, itt töltöttem egy hetet Don-al, így született meg két új szám, a 'Hater' és a 'The Game Is Over'.
Már izgatottan várom a 'The Game Is Over'-t. Mert ugyebár a 'Hater'-t hallottuk már.
Jonathan: Igen igen, ez még egy olyan szám volt, mait nem tudtunk befejezni, mert két hetünk volt arra, hogy az összes vokált felvegyük, muszáj voltunk kiválasztani 15 számot. 20-ból. Megragadtuk ezt az egyet, elkezdtünk dolgozni rajta, és haver, rohadt jó lett.
Amikor egy kisebb szünet után visszatértek turnézni, el tudom képzelni, hogy van egy pár olyan szám, amelyek egy show alkalmából nagyon belemásznak a fejetekbe. Van most ilyesmi, ami ismét ennyire megfogott volna?
Jonathan: Az 'Untouchables' album számai. Amikor Kanadában voltunk, játszottam őket, és mindenki keze a magasban volt. Egy traileren négy öltözőnk volt, én meg elkezdtem nyomatni ezt a szarságot, Fieldy-nek és Munky-nak tátva maradt a szája, mert ezeket mi sose hallgatjuk vissza. Úgy voltam vele, hogy: "Ember, néhány számot játszanunk kéne erről az albumról.". Szóval következőkor szerintem ha több időnk lesz egy koncerten, elképzelhető, hogy játszani fogunk róla dalokat.
Király! A mostani Mayhem-en elég nagy a felhozatal, a bandákat illetően. Vannak olyan együttesek, amelyeket már izgatottan vársz?
Jonathan: Body Count, Cannibal Corpse. Úgy értem, a többi banda is király, de érts félre, de ezek kibaszott jók. A Body Count új kislemezét, a 'Talk Shit, Get Shit'-et például imádom. Rohadt jól szól, a rock n' roll ezeket a vonásokat már nem hordozza magában.
A 'The Paradigm Shift: World Tour Edition' hamarosan a boltok polcaira kerül, a nyár a Mayhem Fesztiválé, de mik a Korn jövőbeli tervei?
Jonathan: Ezután Európába utazunk egy hétre, majd visszajövünk, és itt is van még pár koncertdátumunk. Szerintem év végéig turnézni fogunk. Utána már be szeretnék jutni a kibaszott stúdióba, hogy elkezdhessük az új lemezt. Már alig várom.

A bejegyzés trackback címe:

https://korn.blog.hu/api/trackback/id/tr946509623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.